Leírás
A Savoia Színház Campobasso történelmi színháza a Szentháromság-székesegyház mellett: az 1920-as évekből származó olasz típusú nézőtér négy páholysorral, aranyozott stukkókkal és Molise-t meg a számniszokat ünneplő nagy freskókkal.
Kívülről az épület vonalai egyszerűek és szabályosak, ezeket élénkítik az erkélyek, ablakok és a párkányzaton álló lámpák szecessziós kovácsoltvas díszei: fonatok, kígyózó spirálok és virágmotívumok.
A bejáratot és a előcsarnokot Arnaldo De Lisio freskózta 1925-ben, Campobasso, Molise és a mindennapi élet jeleneteivel. Innen két lépcső vezet fel a páholyokhoz.
A patkó alakú nézőteret festett boltozat fedi, ezt is De Lisio készítette egy nagy freskóval: A számniszok diadala. A páholyok mellvédjét aranyozott stukkók díszítik, az oszlopoknál puttókkal.
A nézőtér és a színpad között a zenekari árok akár negyven zenésznek ad helyet. A teremben alig több mint 400 ülőhely van.
A színház neve és formája többször is változott. A helyén a Teatro Margherita állt, amelyet 1894. november 20-án avattak fel a város előző színházának leégése után: fából épült, téglával és stukkókkal burkolták, és hatszáz-hétszáz embert fogadott be.
Az 1920-as években a Margherita telkén nagy épületegyüttes emelkedett szállodával, bankkal, nyilvános fürdővel és üzletekkel. Az új Teatro Sociale, amelyet Leonardo Paterna Baldizzi tervezett, 1926-ban nyílt meg Puccini Toscájával.
A Savoia Színház nevet akkor kapta, amikor új tulajdonoshoz, Raffaele Colittihoz került. 1993-ban a tartomány megvásárolta, és felújíttatta: helyreállították a freskókat, és modern gépezetet építettek be, hogy a nézőtér és a színpad gyorsan átalakítható legyen.
A felújított színház 2002. március 25-én nyitott újra Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök jelenlétében, a Molise-i Szimfonikus Zenekar hangversenyével.
Kívülről az épület vonalai egyszerűek és szabályosak, ezeket élénkítik az erkélyek, ablakok és a párkányzaton álló lámpák szecessziós kovácsoltvas díszei: fonatok, kígyózó spirálok és virágmotívumok.
A bejáratot és a előcsarnokot Arnaldo De Lisio freskózta 1925-ben, Campobasso, Molise és a mindennapi élet jeleneteivel. Innen két lépcső vezet fel a páholyokhoz.
A patkó alakú nézőteret festett boltozat fedi, ezt is De Lisio készítette egy nagy freskóval: A számniszok diadala. A páholyok mellvédjét aranyozott stukkók díszítik, az oszlopoknál puttókkal.
A nézőtér és a színpad között a zenekari árok akár negyven zenésznek ad helyet. A teremben alig több mint 400 ülőhely van.
A színház neve és formája többször is változott. A helyén a Teatro Margherita állt, amelyet 1894. november 20-án avattak fel a város előző színházának leégése után: fából épült, téglával és stukkókkal burkolták, és hatszáz-hétszáz embert fogadott be.
Az 1920-as években a Margherita telkén nagy épületegyüttes emelkedett szállodával, bankkal, nyilvános fürdővel és üzletekkel. Az új Teatro Sociale, amelyet Leonardo Paterna Baldizzi tervezett, 1926-ban nyílt meg Puccini Toscájával.
A Savoia Színház nevet akkor kapta, amikor új tulajdonoshoz, Raffaele Colittihoz került. 1993-ban a tartomány megvásárolta, és felújíttatta: helyreállították a freskókat, és modern gépezetet építettek be, hogy a nézőtér és a színpad gyorsan átalakítható legyen.
A felújított színház 2002. március 25-én nyitott újra Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök jelenlétében, a Molise-i Szimfonikus Zenekar hangversenyével.