Leírás
A Magno-palota a Campobasso tartomány székhelye a via Román: egy 19. századi, égszínkék homlokzatú polgári villa, amely lépcsőin és folyosóin molise-i művészeti és történelmi gyűjteményt őriz.
A legértékesebb darab Gianmaria Felice 1592-es festménye, A keresztesek és a trinitáriusok közötti béke. A város két rivális testvérületének kibékülését mutatja be, ami Campobasso történetének egyik kulcsepizódja.
Láthatod itt Gabriele Pepe egyenruháit és fegyvereit is, aki molise-i értelmiségi és a Risorgimento hazafia volt, valamint egy régi, Garibaldi portréjával díszített trikolór zászlót az elnöki szobában.
Amedeo Trivisonno alkotása a III. Viktor Emánuel királyt ábrázoló nagy, egészalakos portré 1939-ből. Közelebb áll hozzánk Antonio Pettinicchi, a molise-i festő Isteni színjáték-sorozata: erős színekkel megfestett vásznak, amelyeken Dante kárhozottjainak és boldogjainak mai arcuk van.
A festő azt írta, hogy az ő Paradicsomába befogadják az „kivándorlókat, parasztokat, nyomorékokat, betegeket”, zenészeket, költőket és szenteket: azokat, akiknek nagyon kevés jutott, mégis kitartottak a végsőkig.
Az előcsarnokban gyakran rendeznek fotó- és művészeti kiállításokat, innen a nagy lépcsőn felmenve jutsz el a felső szintek folyosóihoz, tágas, világos termek és korabeli bútorok között.
A palota a nápolyi De Tilla család nyári rezidenciájaként született. Nevét Mercurio Magnóról kapta, aki megvásárolta, és 1936-ig birtokolta, amikor a tartományi önkormányzathoz került.
A háború váratlan életeket adott neki. A lengyel katonák kórházat és hullaházat alakítottak ki benne, 1944-ben pedig az olasz hadsereg utászai itt tartották az első aknamentesítő tanfolyamot. A tartomány 1946-ban kapta vissza az épületet.
2012-ben a tartomány megnyitotta kapuit a városlakók és a látogatók előtt. A többször bővített palota homlokzata az 1980-as években nyerte vissza eredeti kék színét.
A legértékesebb darab Gianmaria Felice 1592-es festménye, A keresztesek és a trinitáriusok közötti béke. A város két rivális testvérületének kibékülését mutatja be, ami Campobasso történetének egyik kulcsepizódja.
Láthatod itt Gabriele Pepe egyenruháit és fegyvereit is, aki molise-i értelmiségi és a Risorgimento hazafia volt, valamint egy régi, Garibaldi portréjával díszített trikolór zászlót az elnöki szobában.
Amedeo Trivisonno alkotása a III. Viktor Emánuel királyt ábrázoló nagy, egészalakos portré 1939-ből. Közelebb áll hozzánk Antonio Pettinicchi, a molise-i festő Isteni színjáték-sorozata: erős színekkel megfestett vásznak, amelyeken Dante kárhozottjainak és boldogjainak mai arcuk van.
A festő azt írta, hogy az ő Paradicsomába befogadják az „kivándorlókat, parasztokat, nyomorékokat, betegeket”, zenészeket, költőket és szenteket: azokat, akiknek nagyon kevés jutott, mégis kitartottak a végsőkig.
Az előcsarnokban gyakran rendeznek fotó- és művészeti kiállításokat, innen a nagy lépcsőn felmenve jutsz el a felső szintek folyosóihoz, tágas, világos termek és korabeli bútorok között.
A palota a nápolyi De Tilla család nyári rezidenciájaként született. Nevét Mercurio Magnóról kapta, aki megvásárolta, és 1936-ig birtokolta, amikor a tartományi önkormányzathoz került.
A háború váratlan életeket adott neki. A lengyel katonák kórházat és hullaházat alakítottak ki benne, 1944-ben pedig az olasz hadsereg utászai itt tartották az első aknamentesítő tanfolyamot. A tartomány 1946-ban kapta vissza az épületet.
2012-ben a tartomány megnyitotta kapuit a városlakók és a látogatók előtt. A többször bővített palota homlokzata az 1980-as években nyerte vissza eredeti kék színét.