Leírás
A Számnisz Múzeum, ma a campobassói Nemzeti Régészeti Múzeum, a számniszok földjének, a mai Molisénak a történetét meséli el az őskortól a kora középkorig. A történelmi városközpont szívében álló, XVI. századi Palazzo Mazzarottában kapott helyet, és a régió legrégebbi múzeuma.
A kiállítás emeletről emeletre halad az időben. Lent a legkorábbi korszakok tárgyai láthatók: falvakból és nekropoliszokból előkerült paleolit és neolit leletek. A középső szinten a számnisz civilizáció bukkan fel a kezdetektől a hanyatlásig, városokon, szentélyeken és sírokon keresztül.
A legfelső emeleten, a nagy központi teremben a római tárlat szobrokat, kereskedelmi árukat, sírmellékleteket, olajlámpákat és építészeti elemeket sorakoztat fel.
A leglenyűgözőbb darab a kora középkori termekben van: a campochiarói lovasok sírjai, amelyeket úgy építettek újra, hogy a ló a lovas mellett nyugszik. Valószínűleg a bolgárokhoz tartoztak, akiket a beneventói langobard hercegség telepített le a Matese lábánál.
Mellettük arany és ezüst női ékszerek, övek és harcosok fegyverei láthatók.
A bemutató során néhány tárgy visszakapja eredeti szerepét. Van itt egy újraalkotott szövőszék súlyaival és orsókarikáival, egy fa szandál a testápolási tárgyak között, valamint a thymiaterion, egy terrakotta illatszerégető a gildonei kis templomból.
A múzeum 1881-ben, közvetlenül az egyesítés után jött létre a „Pasquale Albino” megyei könyvtárral együtt. 1889-ben Antonio Sogliano régész négy csoportba rendezte a gyűjteményt: az emberek, a ház, a tevékenységek és a kultuszok.
Több mint egy évszázados vándorlás következett: a múzeum többször költözött, mindig a könyvtárral együtt. A költözések és a lopások során, főleg a második világháború idején, sok darab elveszett: a nagyjából kétezer eredeti tárgyból ötszáz maradt meg.
Mintegy húszéves zárva tartás után 1995-ben talált végleges otthonra a Palazzo Mazzarottában. A régi gyűjteményhez a molisei ásatások leletei csatlakoztak, a tengerpartiak és a szárazföld belsejében találtak egyaránt.
A kiállítás emeletről emeletre halad az időben. Lent a legkorábbi korszakok tárgyai láthatók: falvakból és nekropoliszokból előkerült paleolit és neolit leletek. A középső szinten a számnisz civilizáció bukkan fel a kezdetektől a hanyatlásig, városokon, szentélyeken és sírokon keresztül.
A legfelső emeleten, a nagy központi teremben a római tárlat szobrokat, kereskedelmi árukat, sírmellékleteket, olajlámpákat és építészeti elemeket sorakoztat fel.
A leglenyűgözőbb darab a kora középkori termekben van: a campochiarói lovasok sírjai, amelyeket úgy építettek újra, hogy a ló a lovas mellett nyugszik. Valószínűleg a bolgárokhoz tartoztak, akiket a beneventói langobard hercegség telepített le a Matese lábánál.
Mellettük arany és ezüst női ékszerek, övek és harcosok fegyverei láthatók.
A bemutató során néhány tárgy visszakapja eredeti szerepét. Van itt egy újraalkotott szövőszék súlyaival és orsókarikáival, egy fa szandál a testápolási tárgyak között, valamint a thymiaterion, egy terrakotta illatszerégető a gildonei kis templomból.
A múzeum 1881-ben, közvetlenül az egyesítés után jött létre a „Pasquale Albino” megyei könyvtárral együtt. 1889-ben Antonio Sogliano régész négy csoportba rendezte a gyűjteményt: az emberek, a ház, a tevékenységek és a kultuszok.
Több mint egy évszázados vándorlás következett: a múzeum többször költözött, mindig a könyvtárral együtt. A költözések és a lopások során, főleg a második világháború idején, sok darab elveszett: a nagyjából kétezer eredeti tárgyból ötszáz maradt meg.
Mintegy húszéves zárva tartás után 1995-ben talált végleges otthonra a Palazzo Mazzarottában. A régi gyűjteményhez a molisei ásatások leletei csatlakoztak, a tengerpartiak és a szárazföld belsejében találtak egyaránt.