Leírás
A Szent János del Gelsi-templom és -kolostor Molise egyik legismertebb ferences épületegyüttese Campobassóban, a San Giovanni negyedben, a városi temető bejáratánál. Bár messze esik a központ útvonalaitól, megéri a kitérőt a színes sávos belső térért és a XV. századi kerengőért.
A homlokzat neoklasszicista: háromszögletű timpanon, ión oszlopfőkkel díszített lizénák, valamint egy keretezett kapu, amely fölött egy tábla és egy nagy legyező alakú ablak áll. A két ívelt oldalszárny a belső hajóknak felel meg.
Bent a háromhajós templom szecessziós hangulatú, neoklasszicista utalásokkal. Különösen szembetűnőek a színes sávos márványfalak, amelyek a sienai dóm falaira emlékeztetnek. A főhomlokzat belső oldalán áll az orgona, közepén egy Madonna a gyermekkel ábrázoló táblaképpel.
Az oltárokon Paolo Saverio Di Zinno szobrai tűnnek ki, aki a Misteri campobassói szobrásza volt: a bal oldali hajóban Szent János, a jobb oldaliban az 1745-ös Fájdalmas Szűz.
A főoltár mögött barokk fa kórus és a Madonnát ábrázoló nagy vászonkép látható; hátrébb háromtáblás oltárkép mutatja be Szent Ferenc életét. A ferencesek oltárán bronzurna áll szentek ereklyéivel.
A templom mellett a XV. századi, négyzet alaprajzú kerengő árkádsorral és kúttal a legrégebbi fennmaradt rész. A templom alatt egy kis altemplom is található, ahol a hívek fogadalmi ajándékokat hagytak a kapott kegyelmekért.
A kolostor talán a XIII. században épült a városfalakon kívül, ciprusokkal övezett dombon. A XV. században Stroncone-i Boldog János újíttatta fel, 1500 és 1513 között pedig több mint 40 cellásra bővítették.
Az 1805-ös földrengés megrongálta, de nem döntötte romba, a közeli Madonna delle Grazie-kolostort viszont a földdel tette egyenlővé. A Murat elrendelte szerzetesrend-feloszlatással a helyiségekből iskola és gyapjúfeldolgozó lett; 1958-ban a ferencesek visszatértek, és nagy felújításba kezdtek.
A homlokzat neoklasszicista: háromszögletű timpanon, ión oszlopfőkkel díszített lizénák, valamint egy keretezett kapu, amely fölött egy tábla és egy nagy legyező alakú ablak áll. A két ívelt oldalszárny a belső hajóknak felel meg.
Bent a háromhajós templom szecessziós hangulatú, neoklasszicista utalásokkal. Különösen szembetűnőek a színes sávos márványfalak, amelyek a sienai dóm falaira emlékeztetnek. A főhomlokzat belső oldalán áll az orgona, közepén egy Madonna a gyermekkel ábrázoló táblaképpel.
Az oltárokon Paolo Saverio Di Zinno szobrai tűnnek ki, aki a Misteri campobassói szobrásza volt: a bal oldali hajóban Szent János, a jobb oldaliban az 1745-ös Fájdalmas Szűz.
A főoltár mögött barokk fa kórus és a Madonnát ábrázoló nagy vászonkép látható; hátrébb háromtáblás oltárkép mutatja be Szent Ferenc életét. A ferencesek oltárán bronzurna áll szentek ereklyéivel.
A templom mellett a XV. századi, négyzet alaprajzú kerengő árkádsorral és kúttal a legrégebbi fennmaradt rész. A templom alatt egy kis altemplom is található, ahol a hívek fogadalmi ajándékokat hagytak a kapott kegyelmekért.
A kolostor talán a XIII. században épült a városfalakon kívül, ciprusokkal övezett dombon. A XV. században Stroncone-i Boldog János újíttatta fel, 1500 és 1513 között pedig több mint 40 cellásra bővítették.
Az 1805-ös földrengés megrongálta, de nem döntötte romba, a közeli Madonna delle Grazie-kolostort viszont a földdel tette egyenlővé. A Murat elrendelte szerzetesrend-feloszlatással a helyiségekből iskola és gyapjúfeldolgozó lett; 1958-ban a ferencesek visszatértek, és nagy felújításba kezdtek.