Leírás
A Keresztes Szűz Mária-templom valószínűleg Campobasso egyik legrégebbi temploma. A történelmi belváros egyik kis utcájában áll, a Palazzo Mazzarotta mellett, amelyben a Szamnisz Múzeum működik. Ez volt a keresztesek temploma, annak a két rivális testvérületnek az egyike, amely meghatározta a város történetét.
A klasszicista homlokzaton három kapu nyílik, mindegyik egy-egy hajóhoz tartozik; a középső felett egy nagy rózsaablak látható. Jobbra emelkedik a harangtorony.
Belül az alaprajz latin kereszt alakú. Ott, ahol a hajó találkozik a kereszthajóval, emelkedik a kupola, amelyet nyolc ablak tör át, így a templom megtelik fénnyel. A szentélyben egy 1760-ból származó barokk márványoltár áll.
A szentély három fülkéjében a Szeplőtelen Fogantatás, Szent János és Szent József szobra áll. Mindhármat Paolo Saverio Di Zinno alkotta, a campobassói szobrász, aki a Misteri-menet gépezeteit kitalálta.
A bal oldali hajó a Fájdalmas Anya-kápolnával végződik: a Madonna fából faragott szobra 19. századi, nápolyi iskolájú, a boltozatot pedig Amedeo Trivisonno freskózta 1932-ben. Ugyanebben a hajóban egy 16. századi fa feszület is található.
A jobb oldali hajóban a Szent Szív-kápolna három fülkéjében Szent Balázs, a Szent Szív és Szent Lúcia szobra áll. A két oldalkápolna egyikében egy halott Krisztust ábrázoló szobor is látható, amelyet 1954-ben gipszből építettek újra.
A templom egyszerű imaházként született, talán már a normann korban, a keresztesek testvérülete, egyszerű emberek hívei építették. Riválisaik, a trinitáriusok a város nemességéből kerültek ki.
Amikor a lakosok leköltöztek a dombról a város alsó részére, az imaház hamarosan a legfontosabb templommá vált, annyira, hogy a városfal egyik kapuja is róla kapta a nevét. A Porta Santa Maria della Croce kaput 1864-ben lebontották.
A földrengések többször megváltoztatták a templom külsejét: mai alaprajza a 15. századból származik.
A klasszicista homlokzaton három kapu nyílik, mindegyik egy-egy hajóhoz tartozik; a középső felett egy nagy rózsaablak látható. Jobbra emelkedik a harangtorony.
Belül az alaprajz latin kereszt alakú. Ott, ahol a hajó találkozik a kereszthajóval, emelkedik a kupola, amelyet nyolc ablak tör át, így a templom megtelik fénnyel. A szentélyben egy 1760-ból származó barokk márványoltár áll.
A szentély három fülkéjében a Szeplőtelen Fogantatás, Szent János és Szent József szobra áll. Mindhármat Paolo Saverio Di Zinno alkotta, a campobassói szobrász, aki a Misteri-menet gépezeteit kitalálta.
A bal oldali hajó a Fájdalmas Anya-kápolnával végződik: a Madonna fából faragott szobra 19. századi, nápolyi iskolájú, a boltozatot pedig Amedeo Trivisonno freskózta 1932-ben. Ugyanebben a hajóban egy 16. századi fa feszület is található.
A jobb oldali hajóban a Szent Szív-kápolna három fülkéjében Szent Balázs, a Szent Szív és Szent Lúcia szobra áll. A két oldalkápolna egyikében egy halott Krisztust ábrázoló szobor is látható, amelyet 1954-ben gipszből építettek újra.
A templom egyszerű imaházként született, talán már a normann korban, a keresztesek testvérülete, egyszerű emberek hívei építették. Riválisaik, a trinitáriusok a város nemességéből kerültek ki.
Amikor a lakosok leköltöztek a dombról a város alsó részére, az imaház hamarosan a legfontosabb templommá vált, annyira, hogy a városfal egyik kapuja is róla kapta a nevét. A Porta Santa Maria della Croce kaput 1864-ben lebontották.
A földrengések többször megváltoztatták a templom külsejét: mai alaprajza a 15. századból származik.