Leírás
A Szent Leonárd-templom középkori kőtemplom Campobasso történelmi központjában, félúton a kastély és a falakon kívül kialakult város között. A középkori város főtemploma volt.
A templomhoz egy korlátos, kettős lépcsősoron juthatsz fel. Ezt a 20. század elején építették egy régebbi, kétszárnyas lépcső helyén, és kőoszlopsor szegélyezi. A nyeregtetős homlokzaton csúcsíves kapu nyílik, melynek timpanonjában a keresztet tartó bárányt faragták ki.
A kapu egyik oldalán sima, a másikon megmunkált oszlopocskák állnak, a fejezeteket több szinten faragott levelek díszítik, amelyek mélységet adnak a díszítésnek.
A kaputól balra egy egyablakos, keskeny nyílás (egyszerű csúcsíves ablak) látható, amelyet virágzó ágak kettős fonata díszít. Mellette egy ökröt ábrázoló faragott követ falaztak be: ugyanez az állat megjelenik a közeli San Bartolomeo-templom homlokzatán is.
Bent egyetlen hajó fogad, mindkét oldalán három fülkével, amelyeket oszlopokon álló ívek nyitnak meg; az oszlopfők mind különbözők. Fent szabadon látszanak a fa tetőszerkezet szarufái, az apszis pedig akkora szélességű, mint az egész főhajó.
A falakon 16. századi vásznak függenek, köztük egy Utolsó vacsora és egy olyan Szűz, aki az Úr elé siet.
A templomot valószínűleg a 13. században építették, a 14. században bővítették, amikor a lakosság nagy része leköltözött a dombról a város alsó részére. 1338-ban egy testvérület székelt benne, és a San Giorgio-templomból ide hozták a keresztelőmedencét.
Az 1456-os földrengés megrongálta, a harangtornyot pedig ledöntötte; azt soha nem építették újjá. A 15. századtól 1829-ig társaskáptalani templom volt, kanonokok egy csoportja vezette. A falak magasságából arra lehet következtetni, hogy erődített épületnek is épült.
Erre utal egy 15. századi pergamen is: eszerint a kanonokok a tető alatt kialakított teremben gyűltek össze politikáról vitatkozni.
A templomhoz egy korlátos, kettős lépcsősoron juthatsz fel. Ezt a 20. század elején építették egy régebbi, kétszárnyas lépcső helyén, és kőoszlopsor szegélyezi. A nyeregtetős homlokzaton csúcsíves kapu nyílik, melynek timpanonjában a keresztet tartó bárányt faragták ki.
A kapu egyik oldalán sima, a másikon megmunkált oszlopocskák állnak, a fejezeteket több szinten faragott levelek díszítik, amelyek mélységet adnak a díszítésnek.
A kaputól balra egy egyablakos, keskeny nyílás (egyszerű csúcsíves ablak) látható, amelyet virágzó ágak kettős fonata díszít. Mellette egy ökröt ábrázoló faragott követ falaztak be: ugyanez az állat megjelenik a közeli San Bartolomeo-templom homlokzatán is.
Bent egyetlen hajó fogad, mindkét oldalán három fülkével, amelyeket oszlopokon álló ívek nyitnak meg; az oszlopfők mind különbözők. Fent szabadon látszanak a fa tetőszerkezet szarufái, az apszis pedig akkora szélességű, mint az egész főhajó.
A falakon 16. századi vásznak függenek, köztük egy Utolsó vacsora és egy olyan Szűz, aki az Úr elé siet.
A templomot valószínűleg a 13. században építették, a 14. században bővítették, amikor a lakosság nagy része leköltözött a dombról a város alsó részére. 1338-ban egy testvérület székelt benne, és a San Giorgio-templomból ide hozták a keresztelőmedencét.
Az 1456-os földrengés megrongálta, a harangtornyot pedig ledöntötte; azt soha nem építették újjá. A 15. századtól 1829-ig társaskáptalani templom volt, kanonokok egy csoportja vezette. A falak magasságából arra lehet következtetni, hogy erődített épületnek is épült.
Erre utal egy 15. századi pergamen is: eszerint a kanonokok a tető alatt kialakított teremben gyűltek össze politikáról vitatkozni.