Leírás
A Szent György-templom Campobasso legrégebbi temploma, sőt egyesek szerint az egész tartományé: egy román stílusú kőtemplom a város felső részén, a Monforte-kastély alatt, amelyet a város védőszentjének szenteltek.
Valószínűleg a 10. században épült, és állítólag egy pogány templom helyén áll, amelyet talán Herkulesnek szenteltek. A századok során az alakja megváltozott, ősi megjelenése azonban érintetlen maradt.
A nyeregtetős homlokzat a középkori városrész felé néz, és már sejteni engedi a belső három hajót. A középső rész szabályosra faragott kőtömbökből áll, a később hozzáépített szárnyak szabálytalan kövekből. A homlokzat két pillérének fejezetén stilizált levelek és állatfejek láthatók.
A kapu felett a lunetta a keresztet tartó bárányt ábrázolja, amelyet sűrűn egymásba fonódó levelek és szőlővesszők vesznek körül. Följebb egy kis tölcsér alakú rózsaablak nyílik, ami román kori templomon szokatlan.
Érdemes körbejárni a templomot. A külső falakba régebbi román kori épületek darabjait falazták be: a jobb oldalon egy pelikánt, hátul pedig egy napot és egy különös, kantárral ábrázolt szamárfejet.
A jobb oldalon emelkedik a négyzet alaprajzú harangtorony, kettős és egyes ablaknyílásokkal. A bal oldalon, a szentélyből megközelíthetően található a 14. századi Szent Gergely-kápolna: a kupola alatt Szent Ágostont és más szenteket ábrázoló freskók láthatók, mindegyik mellett a nevével.
A homlokzat mellett egy alacsony fal egy rácsos ablakkal annak a temetőnek az emléke, amely évszázadokon át a plébánia halottait fogadta. Az ablak alatt egy kőlapot félbeoszt egy emberfejet ábrázoló dombormű.
A templom előtti térről széles panoráma nyílik az egész városra, a történelmi központtól a dombokon szétszórt modern negyedekig. A közeli Szent Bertalan-templommal és a Terzano-toronnyal együtt a Szent György-templom rajzolja meg a dombtető sziluettjét.
Valószínűleg a 10. században épült, és állítólag egy pogány templom helyén áll, amelyet talán Herkulesnek szenteltek. A századok során az alakja megváltozott, ősi megjelenése azonban érintetlen maradt.
A nyeregtetős homlokzat a középkori városrész felé néz, és már sejteni engedi a belső három hajót. A középső rész szabályosra faragott kőtömbökből áll, a később hozzáépített szárnyak szabálytalan kövekből. A homlokzat két pillérének fejezetén stilizált levelek és állatfejek láthatók.
A kapu felett a lunetta a keresztet tartó bárányt ábrázolja, amelyet sűrűn egymásba fonódó levelek és szőlővesszők vesznek körül. Följebb egy kis tölcsér alakú rózsaablak nyílik, ami román kori templomon szokatlan.
Érdemes körbejárni a templomot. A külső falakba régebbi román kori épületek darabjait falazták be: a jobb oldalon egy pelikánt, hátul pedig egy napot és egy különös, kantárral ábrázolt szamárfejet.
A jobb oldalon emelkedik a négyzet alaprajzú harangtorony, kettős és egyes ablaknyílásokkal. A bal oldalon, a szentélyből megközelíthetően található a 14. századi Szent Gergely-kápolna: a kupola alatt Szent Ágostont és más szenteket ábrázoló freskók láthatók, mindegyik mellett a nevével.
A homlokzat mellett egy alacsony fal egy rácsos ablakkal annak a temetőnek az emléke, amely évszázadokon át a plébánia halottait fogadta. Az ablak alatt egy kőlapot félbeoszt egy emberfejet ábrázoló dombormű.
A templom előtti térről széles panoráma nyílik az egész városra, a történelmi központtól a dombokon szétszórt modern negyedekig. A közeli Szent Bertalan-templommal és a Terzano-toronnyal együtt a Szent György-templom rajzolja meg a dombtető sziluettjét.