Leírás
A Szent Bertalan-templom Campobasso egyik legrégebbi román stílusú épülete. A 13. század közepén emelték nagy kőtömbökből a Monforte-domb tetején, a várhoz vezető lépcső és a középkori városfal maradványai mellett.
A homlokzaton különösen szembetűnő az apuliai ízlésű előcsarnok (protiro), amely olyan laposan simul a falhoz, hogy szinte domborműnek hat: két, oszlopokkal elválasztott vakív alkotja. Belül a timpanon a görög szokás szerint áldó Krisztust ábrázolja.
Krisztus körül nyolc mezőre osztott sáv fut: középen a négy evangélista jelképei, két oldalt pedig a keleti és a nyugati egyház tanítói láthatók, párosával egymással szemben. Fejük fölött egy kéz tűnik fel, Isten jelképe.
A kapu mellett egy kis gótikus ablak nyílik, összefonódó ágakkal és virágokkal, közelében pedig egy apró, szépen faragott ökör látható.
A belső tér háromhajós, a hajókat talp nélküli oszlopok választják el egymástól geometrikus oszlopfőkkel és félköríves ívekkel. A román stílusú formák között két befalazott gótikus kapu és különböző korokból származó darabok figyelhetők meg, a századok során egymást követő felújítások jeleként.
Két műalkotás miatt különösen érdemes betérni: Paolo De Matteis, a nápolyi barokk egyik nagy festőjének Keresztre feszítés című vászonképe, valamint a 14–15. századi kő állomáskereszt, amely valaha a templom előtti téren állt.
A templom mellett emelkedik a Terzano-torony, egy 13. századi, nyers kőből épült kerek torony, amely a városfal része volt, és amelyet a Monforte család a 15. században felújított.
Egy 16. századi legenda Rómeó és Júlia-szerű történetet fűz hozzá. Delicata Civerra és Fonzo Mastrangelo szerették egymást, de két ellenséges család sarjai voltak: az egyik a trinitáriusokhoz, a másik a keresztesekhez tartozott.
Hogy a vőlegény ne tudja elrabolni, Delicatát bezárták a toronyba, Fonzónak pedig katonának kellett mennie. A lány bánatában meghalt; amikor a fiú hazatért és megtudta a hírt, szerzetes lett.
A homlokzaton különösen szembetűnő az apuliai ízlésű előcsarnok (protiro), amely olyan laposan simul a falhoz, hogy szinte domborműnek hat: két, oszlopokkal elválasztott vakív alkotja. Belül a timpanon a görög szokás szerint áldó Krisztust ábrázolja.
Krisztus körül nyolc mezőre osztott sáv fut: középen a négy evangélista jelképei, két oldalt pedig a keleti és a nyugati egyház tanítói láthatók, párosával egymással szemben. Fejük fölött egy kéz tűnik fel, Isten jelképe.
A kapu mellett egy kis gótikus ablak nyílik, összefonódó ágakkal és virágokkal, közelében pedig egy apró, szépen faragott ökör látható.
A belső tér háromhajós, a hajókat talp nélküli oszlopok választják el egymástól geometrikus oszlopfőkkel és félköríves ívekkel. A román stílusú formák között két befalazott gótikus kapu és különböző korokból származó darabok figyelhetők meg, a századok során egymást követő felújítások jeleként.
Két műalkotás miatt különösen érdemes betérni: Paolo De Matteis, a nápolyi barokk egyik nagy festőjének Keresztre feszítés című vászonképe, valamint a 14–15. századi kő állomáskereszt, amely valaha a templom előtti téren állt.
A templom mellett emelkedik a Terzano-torony, egy 13. századi, nyers kőből épült kerek torony, amely a városfal része volt, és amelyet a Monforte család a 15. században felújított.
Egy 16. századi legenda Rómeó és Júlia-szerű történetet fűz hozzá. Delicata Civerra és Fonzo Mastrangelo szerették egymást, de két ellenséges család sarjai voltak: az egyik a trinitáriusokhoz, a másik a keresztesekhez tartozott.
Hogy a vőlegény ne tudja elrabolni, Delicatát bezárták a toronyba, Fonzónak pedig katonának kellett mennie. A lány bánatában meghalt; amikor a fiú hazatért és megtudta a hírt, szerzetes lett.